|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.08. 21:34 - |
 Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
De aztán kezdte unni... |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Na ugye!Tudtam Én hogy tovább lépsz!Velünk még senki nem kezdett ki!Mindenkinek csak a szája jár!De azt megjegyzem, hogy ha a gazdámat mégegyszer valaki sértegeti azzal végzek! |
 'Ostoba' gondolta, és vissza sem nézett.
Szárnyaival terelni kezdte Kegyetlenéket. |
-Te!-kiálltott utána!
-Nekem ne parancsolgass!Nem vagy se a neveleőm, se az az anyám!Ha ilyen erős vagy, miért nem mutatod be?Miért nem téped ki a lelkünk ahogy mondtad.Mi lenne akkor?....semmi!-vágta rá-Egyébként meg senkinek nem tartozom köszönettel!Én ilyen vagyok!Soha nem fogok rózsaszín nyuszikákkal álmodni a Te kedvedért.Én ilyen vagyok és remélem előbb utóbb felfogod hogy a sötétség az elemem.És még valamit kifelejtettem:Soha ne becsüld le a gazdááááám!
Az utolsó mondatod villámokkal dörögte szét a kis tömeg fölött. |
Előrelépett.
Magasabb volt, mint az átlag lények, ezen lények felett is kényelmesen elláthatott.
- Kisasszony, kérem kicsit lépjen hátrébb - mondta a jégelemű lénynek egy főhajtás után.
Aztán rémítő szemei a két vad csődörre szegeződtek.
- Elég - mondta rekedtes, suttogó hangján, ami mindenkinek a lelkébe hatolt, és mindenkit kirázott tőle a hideg.
- Itt nem lesz harc. A Sötétséggel takaróztok? Szégyent hoztok rá. Az Ősi Sötétség a tisztaság tökéletessége volt, amibe az első zavar és rejtély hozta el a Fényt és az Életet, megteremtve ezzel az örök harcot, aminek egyensúlyban kell lennie a Létezéshez. Ti gonosz dolgokat műveltek, miközben a Sötétségre fogjátok, amelynek azonban csak kicsiny része a gonoszság, sokkal nagyobb része az örök állandóság és változás, a Fénnyel szemben, ami, bár életteli, mindig ugyanaz marad, és gyakran bukik el...Mindkét oldal átfordulhat ellenébe, de Ti sem ide, sem oda nem tartoztok, mert gyalázatosak vagytok. Én nem harcolok veletek. Kitéphetném a lelketeket a testetekből, és eljátszhatnék velük, ha nagyon le is gyengülnék. Süketté és vakká tehetnélek benneteket, hogy béna csikók módjára tántorogjatok a Birodalomban, mindenki szórakoztatására. Ti pedig semmit sem tehettek velem. Úgyhogy most hagyjátok abba a fogcsikorgatást, és tanuljátok meg a Birodalom rendjét: akármik is vagyunk, bármi is az elemünk, békében élünk a többi lénnyel, tisztelve mindenki életét, úgy, ahogy a Birodalom Úrnője mindnyájunkat elfogad és befogad.
Sötét Hercegre emelte izzó pillantását.
- Higgaszd le a testvéred, és el ne merd felejteni, hogy Kinek tartozol köszönettel, amiért az a gazdád, aki! - mondta, és hangja csattant, mint az ostor.
Pár pillanatig némán nézte a két sötét lényt, aztán hátatfordított nekik, és Kegyetlenék felé indult. |
-De...de én ilyen vagyok!A Sötétség az elemem!Felfogod végre?Ez vagyok Én!És nem fogok egy kanca kedvéért megváltozni!
-Ne bőgj itt nekem!Nem hat meg egyáltalán!Inkább teleportálj el az édes kis Sunnydhoz!Tűnj el!
Ordította.Egy csepp jóérzés sem volt benne.De nem is akarta, hogy legyen.
-Bezzeg nekik nem bőgsz!Mi lesz ha én halok meg, vagy Syrkol!az nem lenne baj mi?Az persze nem!Na most azonnal tűnj el, mert...mert...
Mostmár nem szólt inkább, dühében újra hátat fordított és már nem foglalkozott a kancával. |
 -Ne!Nekem ne fordíts hátat!Nekem ne!-mondta kissé dühösen.
-Kérlek kezdjük újra!-mondta de itt már csak féltés volt a hangjában.
-Nem bánthatod őket.Te nem vagy olyan.-mondta de itt már könnyekkel harcolt.
-Kérlek.Te...te...nem teheted!-szólt halkan de itt már egy pár könny csep lehullott.
-Ne hagyd ,hogy a sötétség felemésszen.-sugta.
-De ez a te döntésed.Ha van benned még valamennyi jóság megértessz.De ha neked csak a gyilkolás és a sötétség számít akkor rajta.-mondta már hullotak a könnyei.
|
 Ballagott tovább.... |
Sötét Herceg és Syrkol észrevették az érkezőt, de nem foglalkoztak vele.
Sötét Herceg hátat fordított a kancának és visszaállt barátja mellé, hogy megvívják az erisziekkel a csatát.
 Syrkol várt....
|
| Távolról figyelte a társaságot- vagyis nem is olyan távolról.Nem akart bele avatkozni semmibe, csak elhaladt mellettük, de szeme sarkából figyelte a történteket. |
-Miért mit teszel?Talán megölsz?-kérdezte.
Nem fogok egy mén-re hallgatni!!!-már ő is felvette az üvöltő hangnemet.
-Akármilyen nagy az erőd NEM hallgatok rád!-mondta. |
-Nem fogok egy kancával harcolni!De most nagyon gyorsan állj arréb, mert nagyon nagy baj lesz.
Üvöltötte mérgesen. |
-Te nekem nem parancsolsz.-mondta.
-Amúgy is miért hallgatnék pont rád?-kérdezte pimaszul-nem vagyok csikó ,hogy dirigáljanak nekem.
-Ha szétvertek akkor mi van?És ha közétek állok akkor mi van?-mondta újabb pimaszsággal. |
Sötét Herceg azonnal elkapta a fejét é rányerített a kancára.
-Tűnj el innen és ne álj közénk!
Bár egy kicsit megdöbbent, "nem engedett a negyvennyolcból". |
-Én berezelek kitől?Tőled?-momdta kissé kihívó tekintettel majd Sötét Herceg mellé lépett.
-Én berezelek?-sugta neki.
-Majd mindjárt meglátjuk!-mondta majd megcsókolta Herceg-et. |
Sötét Herceg hagyta a kancát és inkább a barátjának segített.Előbb a kancához fordult.
-Útálom az ilyen kancákat.Mindig berezelnek, de azért nagy a szájuk!
Aztán Syrkol mellé ugrott.
-Nem érdekel, hogy többen vagytok!-Tűnjetek el, különben ebből harc lesz.....Nem akarlak látni Titeket.....
Syrkol még mindig csak fújtatott, de benne volt a vágy, hogy ráugorjon az eriszi lényekre.Nem érdekelte semmi, tudta, hogy fáj a veszteség, de a halálból is visszatér, csak hogy a csata be legyen fejezve.Ugrott volna, tolta a győzelem érzése, de Sötét Herceg miatt mindig vissza fogta magát.... |
Amint egyre több lény bukkant fel kissé berezelt mivel mind mén volt.
"készülnek valamire"
-Nem bízok benned!-szólt és közben Sötét Herceg-re nézett-és amúgy is nekem udvarolni kell. |
-Végre valaki aki hatással van rájuk.-mondta.Közben bátor léptekkel közelített a másik lény felé.
-Ki vagy?-kérdezte.
"csak ne támadjon meg"-gondolta magában.
A különös lénytől 1 méterre megállt.
-Itt már csak rád hallgatnak.-mondta az idegennek.
(üzenem a gazdiknak ,hogy bocs Jezzy-nek a jég az ereje.1000 bocs) |
 Fújtatott, és támadni készült, de sosem ért el a különös lényig.
Fekete köd robbant Kegyetlen és ellenfele közé, aztán lassan egy rémálombaillő lény alakult ki belőle.
- Elég - mondta halkan, de Kegyetlenre hihetetlen hatással volt! Megállt, és elkezdett hátrálni!
|
Sötét Herceg csak a kanca elé állt.
-Hagyd magukra!Hagy intézzék el!-morogta, de a végén már mosolygott, de nem a kancára...
Syrkol még mindig fújtatott.
-Mostmár fejezzétek be és tűnjetek el innen! |
Jezzy lassan lábra állt.
-Nem hallod hagyjátok egymást békén.-szólt de közben nagy lélegzetet vett.Majd Sötét Hercegre.
-Segíts-sutogta-kérlek.
Majd Syrkol-ra nézett.
-Hagyd békén Sharo-t.-szólt dühösen.
"Jézus mit csinálok de már nem fudamodhatok meg.Nem bánthatja a fiatalt mént Syrkol.Nem.Nem engeden." |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
-Na ugye!Tudtam Én hogy tovább lépsz!Velünk még senki nem kezdett ki!Mindenkinek csak a szája jár!De azt megjegyzem, hogy ha a gazdámat mégegyszer valaki sértegeti azzal végzek!
'Ostoba' gondolta, és vissza sem nézett.
-Ne!Nekem ne fordíts hátat!Nekem ne!-mondta kissé dühösen.
Ballagott tovább....
Syrkol várt....
Fújtatott, és támadni készült, de sosem ért el a különös lényig.