|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 10:42 - |
 Pokoltűz idáig kergette egyik betolakodóját de itt elvesztette monyomát dűhösen kiálltott
-Hol van? Hol van??
Dühösen dobbantott, fejét a magas ba emelte háthe megérzi a szagát! De nem !!!Megint fölkiáltott!!
-Hol van ? |
[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 Rooll érdeklődve nézett körül.Még sosem járt erre, s örült, hogy sorsa ide sodorta.
Lassan sétálgatott, azon gondolkodva, hol is találhatna magának társaságot, ugyanis már nagyon unta magát.... |
 - Nem - felelte nyugodtan.
- De ez varázslatos birodalom. Ha nagyon akarod, megtalálod a helyet, amit keresel! Csak a szíved szándéka legyen tiszta!
Épphoogy befejezte a mondatot, amikor fény lobbant a háta mögött, ahol az imént csupán egyszerű mező nyúlt a végtelenbe.
- Azt hiszem megtaláltuk a bejáratot! - nevetett Tinnyre, azzal intve a kancának, a fény felé vetette magát. |
 Már nem is gondolt Táltosra.Felágaskodott és közben boldogan nyerített.
-Te tudod az utat?-kérdezte. |
Bólintott.
- Akkor gyerünk! Majdcsak ráakadunk! Elvégre ez mágikus hely! - nyerítette bíztatón és lelkesen. |
| -Az jó lenne!-mondta. |
| - Van két hasonló vidék itt, a Birodalomban! A Fény Birodalma csodaszép hely, legalábbis én úgy hallottam, és a Fény dimenziója is olyan, amiről csak meséket hallottam eddig, de lenyűgöztek! Ha akarod, megkereshetjük ezeket a helyeket. |
Mikor Alexander származási helyét említette csupa melegség és sok bolgok emlék jutott eszébe.
-Én egy csodálatos helyen éltem!Minden csupa gyönyör és fény meg boldogság!Sok erdő és lény!Csikó koromat egy fenyes helyen éltem le!A barátok a szülők minden scodálatos volt együtt.Nem tudok róla sokat mondani mert nem igazán emlékszem rá.Volt egy barátnőm.Híresek voltunk mivel mindig nevettünk és mindenkivel barátkoztunk de lelkünk mélyén éreztünk ,hogy másra nem számíthatunk úgy mint egymásra!A szüleim pont olyanok voltak mint én.De mint minden lény egyszer felnő és ahogy mondják kirepül a fészekből!Én is elhagytam azt a helyet.Néha nagyon hiányzik. |
Bólintott.
- Igen. De jöhet még jó! Nem vagyunk életünk végén! - mosolygott a kancára.
- Voltaképp Te honnan származol? Sosem láttam Hozzád hasonlót. |
| -Ez egy szép történet csak a vége szomorú!Mint az enyém.-mondta.Nagyot sóhajtott. |
- Én? - visszahangozta elcsodálkozva. Aztán bólintott, bár kicsit gondolkodott.
- Egy égi királyságban születtem, ahol sokféle máguslény élt egy hatalmas hatalmú lény, királynőnk békés irányítása alatt. Szép és jó volt az élet, és ami nagyon meglepett mindig minket: a királynőnk jelölte ki minden lény feladatait...Senki sem tudta honnan tudja azt hogy létezünk, nemhogy még a képeségeinkkel is tisztában legyen! És sosem tévedett, és mindig jutott mindenkire ideje, ha kihallgatást kértünk...Igaz, aki vele beszélt örökre megváltozott....Én sosem láttam, de csodálatom az övé volt....Soká végeztem hűséggel a feladatom, de aztán egyik nap..... - hitetlenkedve rázta meg fejét - történt velem valami.....Felnéztem az égre, az egyik legnagyobb páva repült át ott......És az az ég és az a madár valami újra nyitotta rá a szemem....Abban a királyságban persze lefelé csak felhőket láthattál, körben és felfelé meg csak a végtelen eget, de azon az estén......Mintha az egész világ valami újjal töltődött volna fel! Megkerestem a pávát és arra kértem repüljünk együtt.....Ő eleinte nem értett engem, habár a szépség jelentősége születése óta tiszta volt számára, de aztán, néhány alkalom után, ahogy száguldottunk át az Égi Királyság felett, és másokat is lenyűgözött a szépség......Szóval mi ketten rengeteget repültünk együtt, pusztán a szépségért....Megszerettem őt, ő pedig engem. A királynőnk viszont látta, hogy elhanyagoltuk az általa adott feladatokat, és haragra lobbant......Végül azonban bölcsessége győzött......Azt mondta mostantól ez az egyetlen feladatom: hogy az eget járjam és megmutassam másoknak, hogy mennyi ott a szépség, ahol korábban sosem látták...Sokan megvetették a pávával közös tettünk, de azután becsülni kezdtek...Így mondhatnám, hogy jó véget ért a történet, de ez csak részben igaz.....A királynő eltiltott a pávától, aki végül búcsúzóul a tollait adta nekem - itt sörénye felé intett.
- Az Égi Királyság azóta elpusztult, és tudom, hogy soha el nem felejthető társam és barátom még előbb lépett át az Ezüstkapun....Ő nem volt halhatatlan...
Ezután egy darabig hallgatott, majd megrázat sörényét, és kicsit keserű mosollyal felhorkantott:
- Megértem, ha számodra is ostobaságnak hallatszik a történetem.... |
-Én sem jártam még erre!-mondta.
-Most elég volt a panaszkodásomból!Mesélj Te valamit!-mondta. |
Halkan, könnyed léptekkel talajt fogott, és körülnézett.
- Még sosem jártam a dombos erdőben.....Állítólag békés hely. |
| Mikor ideért újra nehéz lett és ledobbantott a földra.Szíve fájt de már nem könnyezett.Körül nézett. |
-Rendben. Akkor irány a Varázserdő varázsos vízesése!-mondta vidáman, és elindultak az erdő felé(reag oda is) |
 Felőlem mehetünk-mondta |
Csodálkozva nézett a háta mögé.
-Nahát! Nos, akkor úgy gondolom, elérkezett az idő, hogy induljunk. Kezdjük talán... a Varázserdőnél, azután szépen minden helyszínt megnézünk. Vélemény? |
-Én bírom mivel.....-nem folytatta mondatát.Elkezdett lépegetni a csődör velé.Hirtelen köddé vált és a háta mögött termett.
-Ezt én akárhol megcsinálhatom.Rám nem kell majd várni. |
-Rendben.-felelte.-Akkor bejárunk minden helyet. De figyelmeztetlek: nagyon hosszú lesz az út. Biztos ezt szeretnéd?-mivel még nem ismerték egymást kellően, szükség volt erre a kérdésre. |
| Sztem mehetnénk céltalanul. |
-Hm...-elgondolkodott.-Miért is ne? Egyébként is szeretek vándorolni, de társaságban még jobb is. Nos, Illusiona, hogyan szeretnél vándorolni? Meghatározott helyeket nézünk meg, vagy céltalanul bejárunk mindent? |
[132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Pokoltűz idáig kergette egyik betolakodóját de itt elvesztette monyomát dűhösen kiálltott 
Rooll érdeklődve nézett körül.Még sosem járt erre, s örült, hogy sorsa ide sodorta.
- Nem - felelte nyugodtan.
Már nem is gondolt Táltosra.Felágaskodott és közben boldogan nyerített.
Felőlem mehetünk-mondta