|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 11:33 - |
 Szerette ez a helyet. Sokan nem szeretik a puszták ijesztő ürességét, végtelen semmilyenségét. Ki az éhen- vagy szomjanhalás rémétől, ki az unalomtól, ki a saját magával való szembetalákozástól félve nem vág neki, vagy ha igen, akkor is társaságban, karavánszerűen felszerelkezve és mindig jól bevált utakon.
Nos, igen. Draugheritnek viszont tetszett, hogy nyugodtan gondolkodhat, egyedül lehet. Valahol tényleg rémisztő, de ő történetesen már minden rémmel szembekrült, mikor először kellett menekülnie a külseje, származása miatt, még kicsi csikó korában egy ehhez igen-igen hasonló pusztaságba. Azóta egyenesen megszerette az ilyen helyeket! Itt igazán érezte, hogy erős, érezte, hoogy a maga ura. Hogy külső ide vagy oda, van, amiben ő a különb.
Megaztán a kis ménesüknek ő volt az egyik Alapítója, szóval már csak a pusztákkal való múlt- és varázsbeli kötelékei miatt is különösen viszonyult a kopár földdarabokhoz.
Most szüksége volt erre a plusz erőre és nyugalomra. Ugyanis belevágott valamibe és egy pillanatra megtántorította valami. A baj ezzel csak az volt, hogy a "küszöb" átlépése után mostmár nem fordulhat vissza. Ugyanis megházasodott. És az első boldogság után megriadt. Mindig egyedül volt, mi lesz most? Vajon nem teszi ez gyengébbé? És vajon a párja nem fogja megutálni? Hisz olyan fura természetű! Vajon mi lesz?
Draugherit harcos volt és most ezek a szívügyek megzavarták. De már negyedik hete hiába rágódott itt ezen, így végül úgy döntött, hogy nincs értelme maradnia. Talán egy kis utazgatás kitisztítja a fejét. Soha nem szerette a zavarokat, kételyeket magában.
Még egyszer végignézett a végtelen tájon, aztán kitárta vitorlányi szárnyát és némi vágta után nekirugaszkdott.... |
[500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Xermina észrevette a kanca hülyeségét.
"Ha udvarol, legalább ne ilyen lényegre törően.ez csak a csődörökért él?"-kérdezte magában
Aztán spartan után kiáltott.
-Spartan.Te ismered Mérget?Jó híreim vannak vele kapcsolatban.
Aztán rámosolygott és ügetve elindult a másik irányba.egy pillanta múlva már hívogatón vágtázott.Remélte, hogy Spartan követi. |
 Amikor a felhőkig szállt elkezdett körözni.Nem nemt túl messze a méntől. |
Holly a választól kissé megnyugodott.
Közelebb lépett a ménhez és hozzá érintette az orrát.
Teteszel nekem.-sugta a méntek.
Aztán elpirulva a levegőbe emelkedett. |
Hallotta Holly-t, és úgy gondolta inkább vele tart, ezért megpróbálta rövidre fogni a búcsúzást.
-Nos, azt hiszem, én Holly-val tartanék a továbbiakban. Remélem egyikőtök sem haragszik...sosem szerettem a vitákat.-és várakozva a két unikornisra nézett. |
Elmosolyodott barátja nevének említésére. Soha nem fogja elfelejteni.
-De igen!Ugyanaz a gazdátok, ha jól tudom... Bátorral nagyon jó barátok lettünk.-kicsit furcsán érezte magát három kanca társaságában, de hogy őszinte legyen magához, magában beismerte, hogy örül, amiért most ő áll a középpontban, de remélte, hogy nincsen köztük gondolatolvasó... |
"hagyd békén"mondta magában amikor látta a kacsintást.
Spartan menjünk!-mondta. |
 -Vad Szél.Mond csak Spartan nem ismerszegy Bátor nevű pegazust?-mosolyodott el |
-Sziasztok!Én Xermina vagyok!
Rákacsintott a csődörre.Tetszett neki a csődör...
Xermi csak hallgatott. |
Én Holly vagyok.-mondta.
Kezdenek elgémberedni a szárnyaim.-mondta.Majd kinyujtotta szárnyát. |
-Értem.-szólt.-Én egyébként Spartan vagyok.-mondta nemcsak neki, de a pegazusnak is.-Bennetek kit is tisztelhetek meg? |
| Így már érthető.-mondta |
| -Eddig még csak itt.Én is nem rég érkeztem a birodalomba. |
Hello!-szólt Holly.
Vándor vagy?Merre jártál már?-kérdezte hiszen ő még új erre felé. |
Bólintott.
-Semmi különös.Én legalábbis csak vándorolok. |
| Bólintott. |
Bólintott, és elindultak a hangok irányába. Csakhamar rábukkantak két kancára, és az egyik mintha kicsit levertnek tűnt volna. Udvariasan köszöntötte őket.
-Üdv! Mi járatban errefelé? |
Felőlem mehetünk!-szólt vidáman.
"Veled bárhová"-gondolta magában.
Majd Spartan mellé lépett. |
Elmosolyodott.
-Így érthető. Nos, azt hiszem...-félbehagyta mondatát, fülét hegyezte.
-Nem vagyunk egyedül...-nézett a kancára.-De úgy hiszem, akik még itt vannak, nem rossz a szándékuk. Mit gondolsz, megnézzük őket?-kérdezte. |
| Vad Szélék messze voltak ettől a csapattól.Szeme sarkából Xerminára nézett:-Hogy hogy nem látlak vitámnak? |
Szia!-kicsit meglepődött amikor meglátta a mént de utána közelebb merészkedett.
Nincs baj csak nem ismerem ezt a környéket és jó lenne egy társ.
Holly bizsergést érzett a lábában.Tetszett neki a mén. |
[500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szerette ez a helyet. Sokan nem szeretik a puszták ijesztő ürességét, végtelen semmilyenségét. Ki az éhen- vagy szomjanhalás rémétől, ki az unalomtól, ki a saját magával való szembetalákozástól félve nem vág neki, vagy ha igen, akkor is társaságban, karavánszerűen felszerelkezve és mindig jól bevált utakon.
Xermina észrevette a kanca hülyeségét.
Amikor a felhőkig szállt elkezdett körözni.Nem nemt túl messze a méntől.
-Vad Szél.Mond csak Spartan nem ismerszegy Bátor nevű pegazust?-mosolyodott el