|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 11:33 - |
 Szerette ez a helyet. Sokan nem szeretik a puszták ijesztő ürességét, végtelen semmilyenségét. Ki az éhen- vagy szomjanhalás rémétől, ki az unalomtól, ki a saját magával való szembetalákozástól félve nem vág neki, vagy ha igen, akkor is társaságban, karavánszerűen felszerelkezve és mindig jól bevált utakon.
Nos, igen. Draugheritnek viszont tetszett, hogy nyugodtan gondolkodhat, egyedül lehet. Valahol tényleg rémisztő, de ő történetesen már minden rémmel szembekrült, mikor először kellett menekülnie a külseje, származása miatt, még kicsi csikó korában egy ehhez igen-igen hasonló pusztaságba. Azóta egyenesen megszerette az ilyen helyeket! Itt igazán érezte, hogy erős, érezte, hoogy a maga ura. Hogy külső ide vagy oda, van, amiben ő a különb.
Megaztán a kis ménesüknek ő volt az egyik Alapítója, szóval már csak a pusztákkal való múlt- és varázsbeli kötelékei miatt is különösen viszonyult a kopár földdarabokhoz.
Most szüksége volt erre a plusz erőre és nyugalomra. Ugyanis belevágott valamibe és egy pillanatra megtántorította valami. A baj ezzel csak az volt, hogy a "küszöb" átlépése után mostmár nem fordulhat vissza. Ugyanis megházasodott. És az első boldogság után megriadt. Mindig egyedül volt, mi lesz most? Vajon nem teszi ez gyengébbé? És vajon a párja nem fogja megutálni? Hisz olyan fura természetű! Vajon mi lesz?
Draugherit harcos volt és most ezek a szívügyek megzavarták. De már negyedik hete hiába rágódott itt ezen, így végül úgy döntött, hogy nincs értelme maradnia. Talán egy kis utazgatás kitisztítja a fejét. Soha nem szerette a zavarokat, kételyeket magában.
Még egyszer végignézett a végtelen tájon, aztán kitárta vitorlányi szárnyát és némi vágta után nekirugaszkdott.... |
[500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Spartan a levegőt szelte. Miután elrepült a rétről, eléhagyva barátait, úgy érezte, máris hiányoznak neki. Ekkor hallotta meg a pegazus kiáltását. Mivel nem sietett sehová, úgy döntött közelebb megy, és a hang irányába fordult. Végül meglátta a kancát.'Nahát, de szép...'gondolkodott, majd leszállt tőle pár méterre, hogy megtartsa a kellő távolságot.
-Üdv!-köszönt neki.-Talán valami baj van?-kérdezte. |
 Holly éppen most érkezet erre a különleges helyre.Körülnéz egy másik lény remenyében.
-Van itt valaki?-kiáltott.
-Hahó! |
 Tovább ballagott!:P |
 Xermina csöndesen baktatott mellette és várta, hogy történjen valami! |
| Bólintott és elindult. |
-Háát azért nem teljesen dőltem be!Azért köszönhetek valamit az érzékeimnek!Na!Nem jössz?
Elindult lassan újra abba az irányba ahova eddig is mentek! |
| Elmosolyodott:-Még jobb, ha bedőlsz! |
Xermina éppen fordult volna vissza, de hirtelen megtorpant.Nem látta a másik kancát.Szarva egy alulról felfelé villogni kezdett.Tudta, hogy nincs baj, csa ő is játszik.
-Szóval a kemény fal fal mögött egy lágy, puha, játékos lélek van.
Xermina szarvából pici kék fénygömbök jelentek meg amik Vad Szél felé száguldott.De 5 méterre tőle szétfoszlott.De Xermina ezt bagyon trükkösen és nagyon kihasználva tudta alkalmazni.Messziről meglátta Vad Szelet.Vágtázott egy kört, hogy mögé kerüljön.Remélte, hogy nem vette észre őt.Halkan odakúszott mögé és megszólalt.
-Szia!Jó vicc volt! |
| Kezdett megbízni Xerminában....és benne is feléledt a játékos ösztön!Megvárta, míg a másik kanca elvágtat a legmesszebbre, azután ő még nagy nyugottan sétált....de hirtelen letért az útvonaláról.Errefelé már kicsit dombossabbak a vidékek, Vad Szél pedig eddig egy dombocska teején baktatott.Most viszont elbújt pár dombbal arrébb az egyik tövében..... |
| Erre nem tudott mit mondani.Úgy döntött vágtázik egy kört.Elindult jó messzire és vissza.És ezt csinálta folyamatosan, de mindig visszajött Vad Szélhez! |
| (Hosszú és igen kimerítő választ adott: ) -Csak úgy....(:P:) ) |
| -Hát ahogy gondolod!Én csak élem az életemet!...Egyébként miért vagy itt? |
Erre elnevette magát-mint minden Angelid, ő se gúnyosan nevet ilyenkor, csak mulat a dolgon.
-Veszély mindig lesz, csak idő kérdése....mindig más formában fog, de soha sem nyugszik-nem ment bele a részletekbe, feleslegesnek tartotta.Majd elmagyarázza, ha Xerminát érdekli a dolog....
-És különben is.Mi nem azért vagyunk komolyak, mert pesszimisták vagyunk.Hanem sok eset miatt lehet ez.... |
-Hát az vessen magára.Minek komolykodjak, hogyha nincs sötétség és semmi már semmi rossz az életemben....
Nem folytatta a mondatot csak követte az unikornist! |
| -Márpedig nem minden helyzetben jó a túlzott vidámság, sőt valaki még zokon is veheti.-indult meg lassú léptekkel. |
-Hááát...igazából nincs szükségem rá!
Válaszolta és peckesen arrébb ügetett.
|
Elnevette magát.
-Ennyire türelmetlen vagy?-kérdezte vidámabb, de meg nem bántó hangon.-Meg kell tanulnod kicsit több komolyságot...és türlmet. |
-Xermina egyszer még körbeugrálta aztán megállt és lehiggadt.
-Naaaa!Szólalj már meg!
Vállával meglökte a kancát! |
| Vállatvont.Egy helyben álva nézte a kancát, de még mindig csak szemével követve. |
-Jééé!Ez néma!-viccelődött!
Körbe ügtte és most nem szólt! |
[500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szerette ez a helyet. Sokan nem szeretik a puszták ijesztő ürességét, végtelen semmilyenségét. Ki az éhen- vagy szomjanhalás rémétől, ki az unalomtól, ki a saját magával való szembetalákozástól félve nem vág neki, vagy ha igen, akkor is társaságban, karavánszerűen felszerelkezve és mindig jól bevált utakon.
Spartan a levegőt szelte. Miután elrepült a rétről, eléhagyva barátait, úgy érezte, máris hiányoznak neki. Ekkor hallotta meg a pegazus kiáltását. Mivel nem sietett sehová, úgy döntött közelebb megy, és a hang irányába fordult. Végül meglátta a kancát.'Nahát, de szép...'gondolkodott, majd leszállt tőle pár méterre, hogy megtartsa a kellő távolságot.
Holly éppen most érkezet erre a különleges helyre.Körülnéz egy másik lény remenyében.
Tovább ballagott!:P
Xermina csöndesen baktatott mellette és várta, hogy történjen valami!