Témaindító hozzászólás
|
2006.09.08. 16:46 - |
Ide-oda szökkent, alkalmazkodva az alatta elbillenő kövekhez, megőrizve az egyensúlyát és a tempójából sem veszítve sokat.
Néha egész kis lavinák indultak el alatta, de ő olyankor csak ugrott egy óriásit, és már túl is volt a poron, szilánkokon, köveken, kavicsokon.
Nem nézett hátra, de úgy érezte, hogy még mindig nincs magában..... |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Halóóóóóóóóóóóóóóóóóó-vízhangzott Maracour hangja
-Van itt valakiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii??-újabb vízhang. |
- Ki más felelne? - *kérdezte csak úgy magától, miután elszáguldott mellette Drongun.
Mivel nem tudta pontosan, hova is kell menni, a talajon követte a különleges lényt.* |
- Felőlem. De az életedért Te felelsz.
Azzal hatalams vágátba ugrott. A föld repedve, rogyadozva hajolt a tempó és az erő alatt. |
- De - *felelte tömören.
Próbálta rendezni gondolatait, de ez nem sikerült neki.*
- Veled megyek.
*Ez számára teljesen érthető volt, mégis jobbnak látta előre leszögezni Drongunnal.* |
Drongun sunyin elmosolyodott.
- Csak nemtán érdekel? - hörögte.
- A pusztaságban.....
Szemei dühödten felizzottak.
- Most mindannyian a rohadt lelkek szolgáit űzzük keresztül-kasul a Birodalmon....Brünhildének sajnos minden önmaga ellen irányuló küzdelme ellenére vannak gyenge pontjai...Ismered, nem? Elkapták.....Most már tudom merre van, meg is fogom találni, és ki is fogom szabadítani! |
Pokol Herceg állt még ott egy kicsit egyedül, megdöbbenten, aztán tovább állt!Vágtázva elrohant a messzeségbe! |
*A valkűr szóra Despota felkapta a fejét.
Néhány pillanatig megmerevedve állt pokol herceg társaságában. Igaz, az unikornis szavait csak nagyon távolról hallotta.
Pokol hercegre nézett.*
- Mennem kell.
*Azzal Drongun után vágtatott. Amint beérte, rákérdezett.*
- Mi történt Brünhildével? Hol látták utoljára? |
Pokol Herceg nem nézett utána!Fájt a pofon, de nem foglalkozott vele, sem Drongunnal!Aztán Despotához fordult!
-Nem úgy nézett ki mint egy próbára tétel!De mostmár magunkra maradtunk!
-Én hercegi családból származom.Nem szeretem a nagy öldöklést, de minden csatában ott vagyok és segítek!Rólam ennyit! |
Hihetetlen erejével félrecsapta Despotát, és hatalmas pofont adott az unikornisnak. Így már az arcán is maradt némi emlék Dronguntól.....
- Na most figyeljetek....Eriszi vagyok. Nekem tilos ölni a magatok fajtát....De magamat és másokat próbára tenni, az életem része.....Én így látom jónak...
Az unikornishoz fordult:
- Pokolbeli Lidércecske, mert Herceg nem vagy, biztosíthatak, most figyelmeztetlek, hogy ez nem egy csata lesz.....Amiben győzelem, vagy bukás a vége egy rövid, véres és áldozatos csatának..Ez egy hosszú, és sötét, intrikával és fájdalommal teli hború, homályos harcokkal, amik tán nem is látszanak a szemünknek......Ami Despotát illeti...
A félresöpört pegazushoz fordult:
- Téged mindig megment valaki...Egy valkűr...És a szikla tetejéről épp a távolt fürkésztem, mert őt kell most megmentenem....Feltéve, hogy még él, és nektek nincs még kioktatnivalótok.....
Ellépett a két lény előtt és gyors ügetésbe fogott. |
-Pokol Herceg vagyok! |
- Az - *felelte tömören.*
- Te? |
Egy darabig nézte Despotát aztán visszafordult Drongunhoz!
-Mi értelme van ennek az állandó civakodásnak?És ha most megölted volna Despotát, és a harcban szükség lenne rá!Akkor mit csinálsz!Vagy ha egyszerűen megsebesül!Akkor is kell minden lény ebbe a csatába!Mármint tudod melyikre gondolok!
Kicsit hátrált és lassan elindult, de megállt!
-Despota vagy ugye? |
*Despota megdöntötte a fejét.*
- Megesik az olyan is... - *felelte ridegen.* |
Pokol Herceg rögtön Despotához fordult!
-És az összetűzéseknek harc a vége?Én eddig minden lénnyel meg tudtam beszélni a promblémákat! |
- Bárkik között előfordulhat némi összetűzés. - *felelte ismét félig hátrafordulva.
Most jutott el a tudatáig, hogy milyen butaságot csinált az elmúlt fél órában. Egy azonos oldalon álló lénnyel párbajozott, aminek efektív semmi értelme sem volt.
Miközben ezt végiggondolta, elhatározta, hogy ilyet többet nem tesz.* |
Pokol Herceg felállt és Drongun szemébe nézett!
-Két tiszta lény párbajozik?
Megrázta a fejét!
-Vagy talán a sötét oldalon állsz?Mit vársz tőlem?Harcolni akarsz?Akkor mutasd mit tudsz! |
*Despota elszökkent a földtől, majd néhán pillanat múlva már le is dobbant közvetlenül Drongun elött a földre.
Szárnyait védekezésre készen tartotta.*
- Ne avatkozz bele! - *sziszegte félig hátrafordulva a tűzpiros unikornisnak.
Aztán visszafordult Drongunhoz.* |
Nagyon dühös lett!
Egy pillanatra át akart ugrani a falon, és rongyosra tépni a pegazust, de végül úgy döntött, hogy haragjának okozója érdemli ezt meg, nem lenne szép a pegazuson kitölteni a dühét.
Órási, mágikusnak tűnően hatalmas ugrásainak egyikével az elsétáló, ostoba, halálra ítélt, gerinctelen lény felé ugrott, aki talán csak annyit vehetett észre, hogy a párduc és mágialó keverékének tűnő mágialény kissé lelapul, izmai hullámzani kezdenek, majd felfelé eltűnik!
Hogy pont előtte dobbanjon le!
És Drongun nem várt. Széthúzta száját, megmutatva ragadozó fogait, mont a párduc, mikor fúj valamire, majd egyik óriási, karmos mancsa előrelendült, és végigtépett a barnásvörös unikornis mellkasán, hatalmasat ütve, és véres csíkkat hagyva maguk után....
- Mit merészelsz Te szerencsétlen?! Ki vagy Te, Te kotnyeles ostoba, hogy mások párbaját megzavarod? Semmi ész és becsület nincs benned?! Nem tudod miért küzdünk, és beleavatkozol?! Akkor most mutasd meg, hogy elég vagy egy ilyen tetthez! - hörögte. |
Pokol Herceg éppen erre ügetett, amikor észrevette a harcoló lovakat.
Gondolkozott, hogy mit is tegyen, de végül közelebb mentt.Egy hirtelen mozdulatta tűzfalat emelt közéjük és a pegazus így nem kapott az ütésből.
-Mi ez a lárma?Nem szép dolog csak így egymásnak rontani!Hagyjátok abba!
Megfordult elkezdett elsétálni, de lassan! |
Átvágtatott a tűzformán és ahogy korábban is, most sem vette fel.
Megpördült, és felágaskodva, karmos lábaival a pegazus felé suhintva előreugrott.
Aztán teljesen átváltott a ragadozó küzdelembe: két hátsó lábán állt valahogy, és előre karolt, csapott, néha fejével is le-le csapva, valamint akkor, mikor mégis ledobbant a mellső lábaira, a farkával csapott a pegazusra. |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|